hogy lássa az ki
Kinek fontos, s ki
Kinek nem, álljon itt
Most szándékkal: a
szandállal végigrótt
tengerpart s anélkül,
de azelőtt égszínkék
édesvíz mely
valójában türkiz,
Ember láss hát
csodát völgyön túl és
völgyön át, ezernyi
csörgés, mely életet
ád, s színt.
Élet és halál ahogy
kidőlt fák romjai
ásítanak rád meszes kéreggel
s ahogy bennük új élet ébred
fel, ott a víz alatt.
hát csoda, hogy isten
embernek ilyet mutat, s
ember ésszel nem fogja fel,
szavakkal nem mondja el…

na itt ért véget az utam dorogról dágra. köszönöm a figyelmet, meg aki ráismert… annak külön is…

fotók: imago.

[kisbetű on] nincs egyébként 🙂 [kisbetű off]