nem szeretjük igazán egymást. a zombik és én.
anno gimi harmadikos koromban samarától nem aludtam két hétig, pedig ha jól saccolom, nem lehetett több 8 évesnél, ehhez képest gage épp most dönti meg az ő rekordját, háromévesen. gyerekzombi bazmeg.

azét jó a postán dolgozni, mert ilyen meló mellett nincs időd másik munkahelyet keresni…

lázas levélválogatás közben akadtam rá arra az átlagmagyar balatoni képeslapra, melyről egy hasonló fizikumú fiatalember figyelgetett lefelé, majd rutinból megfordítva olvastam a megszólítást:

szia dédike!

ez komoly.

valójában a sötétség csak vuk barátja.
a sötétben jön gage és kitépi a májadat.

a munkahelyemen beszélnek a nevek (pörgessbele néni/pörgettyű néni/hamégeccermeglátombeírlakajegyzőkönyvbe néni, büdöske, kertitörpe bácsi, kihaénnem gergő, megütlek évi, usw…).
a munkahelyemen a nők átlagsúlya 92,5 kg.
a munkahelyemen még sosem hangzott el a ‘fenn vagy-e az iwiwen’ kérdés.
a munkahelyem új szabályai szerint a diákok kizárólag gép mellett dolgozhatnak.

az úgy van, hogy dágon folyton akadályokba ütközik az ember, ugyanis itt még mindig minden a 20 évvel ezelőtti szabályok szerint működik egyesek szerint. ugyanis szombathelyen már nem kell fizetni az egészségügyi alkalmassági vizsgálatért, és elvégezheti a háziorvos, nálunk viszont csak üzemorvos csinálhatja, díjfizetés ellenében – egyesek szerint.

kurvamód semmi kedvem dolgozni menni, az a nagy büdös helyzet.

lógok még a befejezdével, azaz a szombattal, ami kevésbé volt koncertes, meg leginkább olyan hát… semmilyen volt. első és utolsó koncertünk a subscribe, ismeret hiányában közepesen unatkoztam, sörrel sikerült ezt is megoldani. a koncert színvonalát erősen emelte az első sorban tobzódó hosszú hajú gitáros és énekes fiúk igen magas száma. amúgy nem játszottak szarul, csak kurvára nem az én stílusom.
este ismét vörösbort ittunk a tokaji park lépcsőjén, ahova is odatévedt egy debreceni rendőr, három, ismétlem három napijeggyel a csuklóján, hót mata részegen. azt mondta épp borospincézni volt, és most gurult le a hegyről, majd elénekelt nekünk kettő romángyűlölő éneket. ha jól emlékszem, azt mondta, az arabokat nem utálja, mert van olajuk is meg minden, de nemvok biztos benne, hogy ez ő volt.
azt a hasznos tanácsot is adta még nekünk, hogy habár ő mindenhova ingyen utazik, a napijegyek által mégis 15 rugójába került a fesztivál, és ne utáljuk annyira a rendőröket már. mire én megkérdeztem, hogy nem norbertnek hívják-e véletlenül, és nem az volt, dehát a kivétel erősíti a szabályt ugye.
nem ettem babgulyást.
8kor bezárt az utolsó bolt.
én aludtam el legkorábban ismét.

vasárnap eső volt meg szél meg hideg, és pász akkor ébredt, mikor mi már lebontottuk a sátrat, márpedig mire mi végeztünk, már körülöttünk gyakorlatilag mindenki elment, és nem volt más, csak szemét.
még így is korán értünk ki a vasútállomásra, éshát áztunk. aztán vonaton ki-ki ízlése szerint szacsi zene, pász könyv, én alvás, majd irány szombathelyre: sziget-meló lezsírozva, a nagyszínpad mögötti sátrak egyikében találtok, ha teli pohár sört akartok, keressetek meg :]

azaz valamit eléggé elszámoltak a fesztivál szervezői, ugyanis vagy sokan vagyunk, vagy kevés a sörcsap, a konnektor, zuhanyfülke, wc, hűtő…. ami sok viszont az az ember, sátor, szemét, por, biztonsági őr, illetve a koncerteken a hangerő. azaz több helyütt recseg.
tegnap először isten háta mögöttre mentünk, rejtélyes módon elkéstünk. én nem kommentelném a dolgot, ugyanis egyetlen egy koncertjükön sem voltam még azelőtt, azt mondom, nekem tetszett. a műsoridőhöz képest az énekes srác kicsit sokat beszélt (nagyon sokat), illetve ezen kívül összesen egy számot ismertem is a játszottak közül.
ezután lázas unokabáty keresésbe kezdtem, ugyanis körülbelül 3szor elkerültük egymást azon oknál fogva, hogy mivel kevés a konnektor meg az áram, nemtok telefont feltölteni, így ahányszor telefonálni, vagy esemest írni akartam, ki kellett mennem a fesztivál területén kívül található kemping női mosdójába, ahol lezsíroztam a talit, majd ügyesen újra elkerültük egymást, végül 8 körül a ruhatárnál találkoztunk majdnem véletlenül. motörhead koncertre jött a barátaival egyébként, de csak egy órát beszélgettünk, mert nem volt hajlandó velem inni, ugyanis beteg.
ezután én elmentem jamie winchesterre, ami unplugged verzióban futott itt a feszten, és szerintem az egyik legjobb hangulatú buli volt a hegyalján. nem volt olyan hosszú, mint a gödör klubbos bulik szoktak lenni, viszont ízében is és hangulatában is addig más volt, míg az ülőhelyekről is felálltak az emberek és táncolni kezdtek. szerencsére ez a koncert sátorban volt, mert közben eleredt a napi menetrendszerinti zápor is, minden nap 5 percig szokott tartani.
a motörheadet végre szacsiékkal együtt kezdtük nézni, rendkívüli módon örültem, hoyg megtaláltuk egymást az ismert telefonos sztori miatt. 2-3 számig bírtunk állni és nézni, ezután hátrébb vonoltunk, és ülve hellgattuk tovább, mert iszonyú hangos volt. a motörhead amúgy sem a halkságáról híres szvsz.
szóval hallgattuk, amíg el nem mentem sörért, ahol a sörcsapokból gyök kettővel folyt az amúgy iszonyú habos sör, a dobozos sör meg, amit kértem jó meleg volt, és kb fél órámba meg hatszáz forintomba került kettő, szóval nemjó sok szomjas ember egy helyen.
motörhead után az összes sátorban disco volt, így végre aludni tértünk, de nemjó józanul fesztiválon sátorban aludni.
reggel valaki valamivel irdatlan módon verni kezdte az amúgy többfunkciót kiszolgáló híd lábát ébresztő gyanánt. egyébként a híd sok mindenre jó. azon járunk boltba és kocsmába, azon ébresztjük egymást, illetve nagyon jó mókának tűnik a hídról a folyóba való ugrálás, a házirend szigorú tiltása ellenére gyakorlatilag egész nap ugrálnak róla le olyan sokan, hogy már nem is számít szenzációnak.
a mai program koncertileg elég gyérnek ígérkezik, ezért döntöttünk a szeszelés mellett, mert tokajban egri bort inni jó.

megjött a fizum. zsír. nem fogok szomjanhalni.
tegnap megnéztük az összes populáris zenekar koncertjét a nagyszínpadon, történetesen azért, mert nem volt jobb program. kivéve délután a nervekillert (nyerwkiller), mert az hörgősmetál volt szerintem. egyébként nem volt rossz, de sajnos csak 3 számot láttunk, mert elkéstünk. ennek okára nem emlékszem.
ezután áttérvén a nagyszínpadhoz, először a belga játszott. egész tűrhető kezdés után a koncert vége sikoltozásba, üvöltésbe és metálba fulladt, így történhetett az, hogy a kissátorba, ahová sörért jártam, az ott játszó blues zenekar 5 személyes közönsége hirtelen ötvenre duzzadt.
ezután következett a kispál, amit szacsi és pas elég nehezen viseltek, valahol a közepe felé én is majdnem elaludtam. nem vagyok valami nagy kispál rajongó, de néhány barátnémmal régebben meghallgattunk néhány albumot, és eszméletlen módon vártam emesét, bármely számra becseréltem volna, de végül nem lett, lett viszont mialatt az ég ha az életben, a második ráadásban.
ezután jött a tankcsapda, melyet a publikum perifériáján lehetett a legkevésbé élvezni, márpedig mi onnan néztük végig. nem csalódtam, nem volt rossz, de mivel mindig is közepes zenekarnak tartottam őket, ez ezen a koncerten se változott. azért jó volt kicsit nosztalgiázni.
Éjszaka watch my dying helyett egy red hot chili peppers-t játszó zenekar koncertjét néztem meg egyedül, mert populáris szar vagyok. igazából összefutottam ádámmal, és meghívott egy sörre, úgyhogy annyira azért nem voltam magányos, meg wmd után szacsi is átjött hozzám, és újra szenvedett, ezért a koncert vége előtt elhagytuk a helyszínt. de az under the bridge-t láttam még szerencsére.
vészesen szaporodnak a sebesülések a bal kezemen, rejtélyes módon lesérült a kisujjam is, nemtom milesz ha ez így folytatódik…
reggel 6 körül arra ébredtem, hogy borzalmas módon kell pisilnem, kirohanásom körülményeit inkább nem részletezném, ezért van az, hogy azt az utolsó sört nem kéne már meginni, főleg borra illetve fröccsre. megin.