megjött a fizum. zsír. nem fogok szomjanhalni.
tegnap megnéztük az összes populáris zenekar koncertjét a nagyszínpadon, történetesen azért, mert nem volt jobb program. kivéve délután a nervekillert (nyerwkiller), mert az hörgősmetál volt szerintem. egyébként nem volt rossz, de sajnos csak 3 számot láttunk, mert elkéstünk. ennek okára nem emlékszem.
ezután áttérvén a nagyszínpadhoz, először a belga játszott. egész tűrhető kezdés után a koncert vége sikoltozásba, üvöltésbe és metálba fulladt, így történhetett az, hogy a kissátorba, ahová sörért jártam, az ott játszó blues zenekar 5 személyes közönsége hirtelen ötvenre duzzadt.
ezután következett a kispál, amit szacsi és pas elég nehezen viseltek, valahol a közepe felé én is majdnem elaludtam. nem vagyok valami nagy kispál rajongó, de néhány barátnémmal régebben meghallgattunk néhány albumot, és eszméletlen módon vártam emesét, bármely számra becseréltem volna, de végül nem lett, lett viszont mialatt az ég ha az életben, a második ráadásban.
ezután jött a tankcsapda, melyet a publikum perifériáján lehetett a legkevésbé élvezni, márpedig mi onnan néztük végig. nem csalódtam, nem volt rossz, de mivel mindig is közepes zenekarnak tartottam őket, ez ezen a koncerten se változott. azért jó volt kicsit nosztalgiázni.
Éjszaka watch my dying helyett egy red hot chili peppers-t játszó zenekar koncertjét néztem meg egyedül, mert populáris szar vagyok. igazából összefutottam ádámmal, és meghívott egy sörre, úgyhogy annyira azért nem voltam magányos, meg wmd után szacsi is átjött hozzám, és újra szenvedett, ezért a koncert vége előtt elhagytuk a helyszínt. de az under the bridge-t láttam még szerencsére.
vészesen szaporodnak a sebesülések a bal kezemen, rejtélyes módon lesérült a kisujjam is, nemtom milesz ha ez így folytatódik…
reggel 6 körül arra ébredtem, hogy borzalmas módon kell pisilnem, kirohanásom körülményeit inkább nem részletezném, ezért van az, hogy azt az utolsó sört nem kéne már meginni, főleg borra illetve fröccsre. megin.