mondhatnám én, hogy ez is csak egy tipikus hétfő, de nem mondom, mert ez rosszabb annál. kezdődött ugye reggel 4 körüli felkeléssel, majd pedig bementem a suliba 9re beiratni az egyesemet. ez már önmagában is elég szörnyű lenne, de 9 helyett 10kor írták csak be, s miközben vártam, hozzányúltam a szemüvegemhez, és egyszerűen letört a szára. hozzám képest viszonylag gyorsan, kb 5 perc gondolkodás után eszembe jutott, hogy van egy nem túl régi ismerősöm, aki optikában dolgozik, és megkértem, hogy nézzék meg. ő szerencsére rögtön írt, hogy vigyem be, ha ráérek, örök hálám kísérjen utadon, Zoli! eközben beirattam az egyesemet, miközben a tanár úr megjegyezte, hogy pedig a többi tárgyam milyen szépen megvan, hadd ne mondjam mit éreztem akkor… de végülis rendes volt, mert azt mondta, bármikor indít cv-t. neked is köszi, feri!
miután (végre!!) gyorsan megszabadultam az indexemtől (hetesen rohadás, megsülés…), rohantam ki a nyócba a kettétört szemcsimmel, ahol közölték, hogy az bizony nem egyszerűen letört, hanem gyakorlatilag széjjeltört, és mekkora szívás… mindenesetre megígérték, hogy még ma megcsinálják, mert ugye holnap reggel indulnánk nyaralni, de ha azt nem is, legalábbis pestről el. ennek ellenére ezzel kapcsolatban szavam nincsen.
ezután mentem ugye az akácfa utcai egységbe (nem, nem abba, hanem a pótdíjazásiba), ugyanis vasárnap reggel sikeresen megbaszattuk magunkat az ellenőrrel elég szerencsétlen módon, aki közölte, hogy szt iván éjszakája után nem akar ő bizony veszekedni senkivel, és nem kíván minket megbüntetni, csak vegyünk bérletet. kettőt. nem kell a 7000 ft-ot befizetni ezesetben, csak 1400-et összesen. dejó.
jobban jártunk volna bizony ha szacsit helyszínileg bírságolják meg, mivelhogy ugye szombathelyen annyira nem használnak bkv bérletet, de mosmá legalább elmesélheti majd az unokáinak, hogy neki olyanja is volt egyszer. meg különben is azért nem vettem magamnak se, mert úgyis nyaralni megyünk, és nincs rá szükség. nem volt igazam, ugyanis a mai napom felét gyakorlatilag bkv-n töltöttem. nembaj.
most épp azon agyalok, hogy a hegyaljára félretett pénzemet áldozzam-e fel szemüveg javíttatásra, illetve a horvátországit csonkítsam meg, ugyanis anyagi igénybevételem az utóbbi 1 hétben meghaladja a hátteremet.
és még a neheze ígyis hátravan, ugyanis ma kéne közölnöm lakótársakkal koleszba költözésem tényét, és időpontját, amit még ilyen körülmények nélkül sem vártam túlságosan. teszem majd mindezt este, mindössze négy óra alvás után… fasza.

***

Megcsinálta ajándékba bazz 🙂 Ilyenkor van az, hogy nem igazán találok szavakat… nem is tudom, hogy köszönjem meg.