Ma minden bizonnyal elbasztam 5 rugót azzal, h nem mentem el dolgozni. végülis szóltam a csajnak csak ugye későn. mert mindig annyit agyalok… ezenkívül a határozatlanságom is valahol a csúcsérték közül mozog. ez az a szint mikor már azt sem tudom eldönteni, h rágyújtsak-e vagy ne. elfáradtam.
tegnapi bulit végülis megoldottam, köszi. felhívtam gyakorlatilag az összes pesten fellelhető, vélhetően ráéráő barátomat, ebből összesen kettő ért rá, melyből egy akart bulizni rendőrré avatása okán, így történt, hogy egy tucat rendőrrel mentem diszkóba tegnap. aztán végülis a zp-ben kötöttem ki, ahol találkoztam dime-mal, akiről azt kell tudni, hogy fél éve nem adja vissza a gitárkábelem, mer lusta. ennek okán megkérdeztem, hogy mikor méltóztatik visszaadni, mire ő közölte, hogy majd ha találkozunk. mondtam én, hogy nem értem a férfiakat…