ma több bekezdésnyi dolog is történt velem. a baj csak az, hogy semmi kedvem leírni de…
először is: rájöttem, hogy az újrakezdések embere vagyok–> bármikor elfelejtem a saját hibáimat pillanatok alatt. de az is előfordul, hogy alapból nem emlékszem rájuk. erre számíts.
aztán. tudjátok, mert biztos ti is tanultátok biológiából, hogy az izmoknak van egy bizonyos fokú ébrenléti merevsége, ami úgy szokott elalváskor kikapcsolódni, hogy
a. rándulnak egyet az izmaid
b. rángatózól mérsékelten
c. rúgkapálsz veszettül
d. ezek kombinációja
namost, van az az eset, hogy leül egy valószínűtlenül jó pasi veled szemben a vonaton, amolyan Anthony Kiedis típusú, csak kisebb (ugye Zora?). namost eddig rendbe van, meg addig is is rendbe volt minden, amíg fhm-et olvasott békésen. aztán megpróbált elaludni. ha jól számoltam, négyszer sikerült neki, ebből kétszer rúgott bokán, de egyet simán letagadna, mert arra nem ébredt fel.
viszont megnéztem a cipőjét. az rendben volt.
ezután találkoztam marilyn mansonnal a hetesen. ahhoz képest, hogy Sebastian bach elég erőteljesen produkálta magát a fülemben, a srác simán túlkiabálta (ugye Éva?), csak rajta sajnos senki sem röhögött, mert kurvára nem volt vicces, sőt, leginkább ijesztőnek nevezném, azt meg undorítónak, mikor elkezdte belülről nyalogatni az üveget, az arca meg be volt kenve pipamocsokkal.
mindeközben történt az, hogy first voter létemre nem mentem el szavazni. de nemám. ez köszönhető siralmas anyagi helyzetemnek, bár most még olcsóbban jöttem volna ki, ugyanis szhelytől nincs messze jánossomorja, ahova szavaznom kellett volna menni, ám az ösztöndíj osztó bigottság úgy dönött, kamuból kiírja a neptunra az április negyediki átutalást, ami ha jól sejtem, valszeg pénteken történt meg, avagy még akkor sem.
dolgozni akarok.