a tegnapi nap úgy volt szar, ahogy volt. a mai is úgy kezdődik.
először is tegnap elaludtam. nagyon.
ezekután elmentem dolgozni, előléptem (vagy vissza?) kommunikációs menedzserré a posta logisztikai központjában. levelet válogatok. rosszabb volt, mint 30 km gyaloglás, mint 3 óra erobik az egyetem tesitanárnőjével, mint 8 sör és 5 unicum után a másnap. na úgy érzem magam most kb.
az úgy folytatódott, hogy ma reggel elaludtam.
kaptam levelet a lakótársamtól. mi már csak így levelezünk, mert bár egy szobában lakunk, mégse találkozunk soha. mikor én hazajövök, ő már alszik, mikor én otthon vagyok, ő dolgozik. történt ugyanis, hogy múlt héten ennek ellenére elég sok időt töltöttem el az albérletben. szombaton, mielőtt eljöttem, természetesen elmosogattam, ahogy azt kell, minden… erre ma reggel ott figyel a levél az asztalon, hogy “miután használtad mások cuccait mosd is el!“. először úgy gondoltam, válaszra sem méltatom, de olyan geci fáradt voltam, hogy felment a pumpa és szépen beszóltam neki (ne azé szeressenek, mert folyton meghúzom magam. tegnap meló közben is beszóltam egy idegesítő kis önmagát bossnak érzőnek, kurvaéletbemá). ugyanis elmostam a cuccait, amiket nem én használtam, hanem ő, csak azt szegény nem vette észre… ahogy énse a teafőzőtálját. jópersze, valamilyen szinten jogos, mert igazából nem sokat takarítok albiban, meg amúgyse, de ma reggel ez kurvaszarul esett. rinya off…
de ezekután még alakulhattak volna jól a dolgok: délutáni alvás, kajacsinálás, megevés, koncert.
ehelyett tíz előtt felhívott anikó, hogy délután építészet team work. hurrá!

*kopirájt edward norton