ismét megúsztuk a húsvét, szerencsére csak negyed 12-re értem haza, így mentesültem a tojásfestés, meg a büdös kölni szaga alól—> többnyire. esztergomban azért kaptam a nyakamra meg a hajamra, de barátoktól ugye majdnem bármit eltűr az ember. és örültem, hogy mégse szódával…
persze beszélhetnénk róla, hogy hagyomány, etc…, nos tavaly is délben keltem fel, és nem emléxem már, hogy alapból rossz volt a csengő, vagy valóban nem keresett addig senki, de legalább kialudtam magam. ez van, nem vagyunk egy hagyománytisztelő nemzedék… egyesek szerint ezen változtatnunk kéne.
szerintem a húsvétban a kötözött sonka a legjobb dolog. változatlanul.

nameg azért arra az eshetőségre, ha a csengő neadjisten működne, jimmyke azért jó protektor a maga kapudöngölő, hörögve acsarkodó, kedves, vendégszerető modorával… szeretem jimmykét.

persze nem olyan ez már, mint gyerekkorunkban, mikor esküdt ellenségek néhány százas reményében (egy is sok volt) jöttek meglocsolni ENGEM, és még be is szóltak, anyu meg tömte a zsebüket. legszívesebben megfojtottam volna őket.
és volt egy fiú, aki mindig úgy viselkedett, mint egy lány, és amikor már nagy 14 évesek lettünk, és a többiek mind kezdtek elmaradozni, ő még mindig becsöngetett húsvét hétfőn reggel hétkor. akkor még olyan csengőnk volt, ami működött. csaképp a harmadik szomszéd is felébredt rá, ha…
és amikor már 16 és voltam, akkor idősebb fiúk jöttek locsolni. szódával. a legkínosabb az egészben az volt, hogy hót vizes ruhában kellett megvárni, míg megisszák a piaadagjukat. de ezen legalább jót nevettünk. azt hiszem, az volt az utolsó igazi húsvét számomra.

a legkedvesebb emlék mégis az volt, amikor öcsém ment először locsolni apámmal. tele volt izgalommal, és annyira látszott rajta, hogy hajtja az öröm és a kíváncsiság. és benne sosem volt meg az a néhány falubeli csatlós/rokon iránt érzett ellenszenv, amivel a család az évek alatt megfertőzött.

ma már nem olyan ez. a húsvét is olyan, mint egy plázában eltöltött vasárnapi nap; mcdonalds, coca cola, multiplex… műanyag.