Tudjátok van az embernek az az érzése, mikor négyest kap rajzból, hogy na vazeg ez simán lehetett volna jobb is, aztán elgondolkozik azon, miért is cseszett el két napot meg többezer forintot arra, hogy aztán négyest kapjon, mint bárki más, és közben még tehetségesnek is tartja magát, mert szerény. aztán van az az érzés, mikor instrukciók nélkül kiszenved egy háromoldalas beadandót valahogy, amelyre aztán kettest kap, pedig jobbra számított, és végigvillan a tudatán a kérdés, hogy miafasznak gyalogolt ezért kilómétereket? csakhogy rontsa az átlagát.
Mindennek ellenére én ennyire még nem örültem egy teleptöri hármasnak, mint a mainak, és itt apont. 🙂