néni: ülj le!
egyeske: nem köszönöm!
néni: inkább te ülj le, mint valami férfi. nekem már egy férfi se kell, öreg mamika vagyok én már.
[egyeske mosolyog]
néni: hány éves vagy?
egyeske: 43
néni: én már vagyok vagy… hetvenháááááááároooom, bibí.
meddig mész?
egyeske: az Astoriáig
néni: én végig megyek
a hatos villamossal lehet jól utazni. felszállok a végállomáson, végigmegyek, aztán átszállok a hetesre

———– egyeske leszáll, Ferenciek tere ———

néni: gyere szállj fel, ülj ide, van még hely.

———– rövid szünet a Gellért térig, ketteske felszáll ————

néni: gyere, ülj le
ketteske: jó napot!
néni: meddig mész?
ketteske: azt hiszem nem tegeződünk
néni: nem szeretsz beszélgetni?
ketteske: nem
néni: úgy legalább jobban telik az idő
néni: meddig mész?
[/me kezd nagyon röhögni]
ketteske: továbbra sem tegeződünk
néni: én végig megyek
most mér nem mondod meg meddig mész? nem szeretsz beszélgetni?
ketteske: kérem hagyjon engem békén
néni: hát jólvanna, ha nem szeretsz beszélgetni…
[ketteske helyet vált, /me nagyon röhög, majd leszáll]

nókomment 🙂