Na nézzük a review-st, ha már mindenki ennyire szeretné.

Ugye nem titok, hogy mennyire készültem már erre a napra, csakúgy,, mint a Hungarian Skies fansite összes tagja, össze is jött jól a buli, már délre kivonultunk a Nyugati térre, meleg is volt, jókedv is volt, lassan mindenki megérkezett, mi a csajokkal átugrottunk a plázába átöltözni, hát még ott is csatlakoztak hozzánk, hogy vajon hol lehet ilyen háes pólót kapni… na vajon hol? Nem számoltam össze, de mire beértünk a dedikálásra (egy légtérbe kerülés a drímtiötörökkel), nagyjából 20-25 háeses jelen volt. Volt néhány konfliktus, nagyjából egy említésre méltó, de nem csoporton belül és erre most nem is térnék ki.

Nos a dedikálás. Jó volt, szép volt, annyira gyorsan történt, hogy még fényképezni is elfelejtettem, pedig jó lett volna Mr. Petrucciról egy közeli. Nem jött össze, viszont egy rövid discussionra futotta vele, ami is így hangzott, mikor odaadtam neki a rajzomat (seggtörlésre csak jó lesz), meg ennyit megért:

-Hi, this is yours

-Is it mine?

-Yeah

na ennyire futotta az óriási angoltudásommal:) hagyjuk. szal az egész nagyjából futószalagon történt, minekutána rövid szétszéledés, majd néhányan együtt troliztunk ki a pecsához úgy délután 4 körül, hogy időben beállhassunk a sorba. (sörbe), mert ugyebár szándékaim ellenére, addigra már fogyott némi Jack Daniels, meg egy csomó sör is ugyebár.

Lényeg, hogy néhány órányi izzadás meg sorbanállás után végre bekerültünk az első sor középre, ahol álltunk még egy órát, így szerencsére együttesen felülmúltuk legalább James LaBrie tisztán látható fáradtságát is. Jéé megérkeztek a fotósok, rólunk is készült néhány kép, amiken én szerencsére szinte nem is látszom, úgyhogy nó link. 😀 Este 8 körül kezdődött a koncert, óriási ováció, tömegnyomor, óriási tombololás, Szacsi előttem, semmit se látok, fókuszálni próbálok miszter Petruccira. Root of all Evil, az új album indító dala, kezdésnek szinte tökéletes. Ugyan még világos volt, de ki nem szarja le? Szeressük ezt a bandát. Néhány percnyi tömör gyönyör után visszanyúlunk a régmúltba: A Fortune in Lies, ismételt ováció, James Labrie jobban énekli itt, mint Dominici a lemezen, ez hótzihher. Egyébként James teljesítményével nem csak én nem voltam megelégedve, de már a dedikáláson sem volt teljesen egyben, minden bizonnyal kimerítette a 13.-i linzi koncert, ez egyébként a koncert időtartamán is érzékelhető volt. Amúgy így közbeszúrva hiányoltam néhány dalt, az amúgy igen erős setlistből, ami simán belefért volna, ha a kedves zenekar betartja az előre beígért időtartamot. Ne elégedetlenkedjünk. Ezek után hatalmas meglepetés: a gitárszólójáról híres kilencvenkettes Under A Galss Moon. Mondom nem, ez nem lehet. Ezt megálmodtam. Egyébként így is volt. Megálmodtam, hogy ez lesz, Octavarium meg ACOS nem lesz. ?