álmos vagyok, mint lajhár
tán húzzak el aludni immár.

13: Egy dal, amit utoljára hallgattál

mostan csalni fogok, mert az már volt, amit utoljára hallgattam, úgyhogy az lesz, amit a melóban hallgattam utoljára, jó? erre lehet ám csak jól alaprajzot rajzolni, nem másra.

ma kérdezték a lányok az öltözőben, hogy nem hiányzik-e a lányok társasága. namost akkor ügyesen kivágtam magam némi körbeírással, de valójában a válasz nem.

ezen kívül másfél hónapja futok, és eddig egészen pontosan nulla dekát fogytam. nade majd.

12. nap: Egy dal, aminek előadója már halott.

elégedjünk meg az énekessel, a gitárossal, esetleg a dobossal, jó? egy teljesen kihalt zenekar, az nem vicces.

aztán keddre lekopott 3 körmömről részben a lakk, ezért úgy döntöttem, hogy azokat meg akkor kékre festem. hiába mondtam, hogy svéd, csak a logikát keresték benne (hogy ti. fekete+sárga=veszély, vagy legalább valami sorrend legyen, hogy egy sima, egy fordított vagy valami)…  férfiak. na szóval holnap már három színnel sokkolok. kemény mi?

11. nap: egy dal egy olyan előadótól, aki jól néz ki.

én csak ilyet hallgatok. de komolyan, még a csajok is egytől-egyig jól néznek ki. így aztán felmentem a last.fm-re eléggé magabiztosan, hogyha már ez a 11. nap, akkor a sorban a 11. általam legtöbbet hallgatott delikvenst linkelem ide, de aztán pont úgy jött ki, hogy arjen lucassen-t mégse tehetem ide, úgyhogy ha már szóba kerültek a svédek (nem a lucassen, ő holland), akkor legyen ma egy svéd:

na ezen segít 4 sör, meg a dal:

10. nap: egy dal a kedvenc albumodról. (album címe?) (megalithic symphony)

miért kell egy gyerekkori emléknek sorozat főcímdalnak lennie feltétlenül? simán felsorolhatnék szandit, papp ritát (fúj), (gyerek)filmslágereket magyarul, boney-m-et magyarul (nem is értem mi volt ez a fordítási láz a 90-es évek elején), de nem teszem. ha sori, akkor legyen sori.

Ha engem kérdezel, akkor egészen kisgyerekként a füles mackó volt a kedvencem, de most mégsem ezt osztanám, hanem a valaha írt legjobb főcímdalt egy rajzfilmsorozathoz, nem elhanyagolható képvilággal, ami pedig az alábbi:

ugye, én megmondtam.

én többnyire nem vagyok ilyen rapszodikus, mint egyesek, szóval, amit megszerettem egyszer, az úgy is marad. ez sajnos emberekre is vonatkozik. szóval igazából én nem utálok meg semmit, maximum megunom. mint a nirvanát. de mivel az már volt korábban, így most más lesz.

ez egy lehetetlen kérdés. a kedvenc dalom most? 2 éve? 10 éve? van olyan ember a földön, aki ki tudja jelenteni egy számról, hogy az a legjobb a földkerekségen és punktum? akkor is, ha nem is ismeri az összes dalt a világon? szóval ennek fényében osztottam, szoroztam, átlagoltam, megnéztem a last fm-et, és ez jött ki:

nincs új a nap alatt.

végre egy könnyű kérdés, nincs is könnyebb ennél. épp a héten szerettem meg, annak okán, hogy a héten hallgattam meg az új lemezt a nem kevésbé zseniális lemezbemutató koncerten felbuzdulva. ezáltal be is mutatnám 2012 legjobb dalát, amit kedvenc magyar zenekarom írt:

5. nap: egy dal, amit a barátaid szeretnek, de te nem

hát. egyszerűbb lenne, hogy egy zenekar, amit a barátaid szeretnek, de te nem (ilyenből egymillió van legalább, többek között metallica, soad, ratm, subscribe – kivéve persze a müpás koncertet, meg pár számot, stb. ), vagy egy film, amit a barátaid szeretnek, de te nem (blöff, ponyvaregény, ford fairlane, sorolhatnám…). de hogy konkrétan egy dal?

egy jut eszembe, amit szívből utálok, viszont sokan szeretnek, gőzöm sincs miért. annyit még hozzá, hogy legrosszabb éjszakáimat juttatja eszembe a postáról, lehet, hogy ez is közrejátszik picit, de ennek ellenére ritka ratyi, az biztos.