2008. February 7. @ 5:17 pm

elértem a maximális mértet, ezért úgy döntöttem, ha eljön a jó idő, biciklivel fogok suliba járni. remélem kilapítanak majd, és akkor le lesz rólam a gond. addig már csak be kell szereznem egy jó vastag láncot, nehogy meglovasítsák a romot, bár én biztos nem lopnám el, amilyen állapotban van szegény.
hétfőn egyébként fémtelenítés lesz, úgyhogy jövő héten már futhatok, de zwiebelke azt mondta, addig nem enged bulizni, míg ki nem jártam a gyógytornát, illetve még meg is fenyegetett arra az esetre, ha megint eltörném a lábam. dehát úgysincs sose itthon, csak aludni jár haza. 🙂
egyre nehezebb egyébként nem rálépnem így, hogy se gipsz se semmi, úgyhogy már csak ezért is ideje fémteleníteni. (tegye fel a kezét aki szintén azt olvasta, hogy félemlíteni. köszi.)

by dzsilla | ide: life | 3 komment »
Érdekesség és egy kis történelem
2008. February 5. @ 3:11 pm

Csak érdekességként írnék a várostervezés ezen periódusáról képekkel tűzdelve, mert valóban nagyon érdekesek és látványosak ezek, legalábbis a külső szemlélő számára ez a leglényegesebb tulajdonságuk. Klikk a képekre a nagyobb méretért!

Az első, és talán leghíresebb példány az észak-olaszországi Palmanova, ami valójában egy erőd. 1593. október 7-én alapította a Velencei Köztársaság az európai erők győzelmére az ottomán törökök felett. A városka alaprajza egy nyolcágú csillagot rajzol ki, és fel van szerelve a 16. század legkorszerűbb hadászati eszközeivel és technológiájával. Végül Napóleon uralma alatt fejezték be teljes egészében, majd a történelem során különbőző országokhoz tartozott, mígnem visszakerült Olaszországhoz és 1960 óta nemzeti emlék.

Bourtange egy holland falu Groningen közelében, jelenleg Vlagtvedde város egy része. Palmanovához hasonlóan szintén hadászati céllal hozták létre a holland felkelés idején, ami a 16-17. század fordulóján pont 80 évig tartott. Az erődöt azért építették, hogy William of Orange, a felkelés fővezére ellenőrzés alatt tarhassa az egyetlen Németországot Groningen várossal (és tartománnyal) összekötő utat, ami egyébként a spanyolok uralma alá tartozott (mármint Groningen). Ezután a falu erődvonal része lett a német-holland határon, majd 1822-ben Vlagtvedde városhoz csatolták, és 1851 óta normális faluként funkcionál.

Goryokoku Japánban található, Hakodate városban, a Hokkaido sziget déli részén. A rövid életű Ezo Köztársaság fő erődítménye volt. 1857 és 1866 között épült, tehát az előzőekhez képest viszonylag későn, és eredetileg sem önálló településként építették, hanem a kikötő védelmi részeként. Aztán 1868-69-ben a polgárháborúban a japán hadsereg majdnem porig rombolta.
Napjainkban pedig parkként üzemel, illetve helyet ad Hakodate város múzeumának is.

Almeida egy önálló önkormányzattal rendelkező 7800 fő lakosú város Portugáliában, Guarda körzetében. Elég sovány írott anyagot találtam róla, de a napóleoni időkben játszott szerepet, amikor is háborúk dúltak az egész ibériai félszigeten, az angol-spanyol-portugál erők a franciák ellen. Almeida ostromára 1810-ben került sor, amikor is 65000 francia zárta körül a várost, ellenben 50000 angol-portugál védelmezővel, ehhez képest viszonylag kevesen haltak meg az ostrom alatt, 600 portugál és 58 francia. Ebből is látszik, hgy a csatát végül a franciák nyerték meg.

Persze van francia példa is, Saint Martin de Ré például, mely a Ré szigeten helyezkedik el.
Az erőd akkor épült, amikor 1621-25 között vallási háborúk dúltak Franciaoszágban (XIII. Lajos uralma alatt) , és Richelieu bíboros úgy döntött, meg kívánja védeni a szigetet a virágzó protestáns várostól, La Rochelle-től, így állított egy erődítményt, amely a La Prée-i erődből, és a Saint Martin-i fellegvárból állt. Nem sokkal a fellegvár befejezése után az angolok megtámadták a franciákat, akik az erődítménynek köszönhetően 4 hónapon át ellenálltak az ostromnak, míg megérkeztek Richelieu katonái, mígnem 1628-ban La Rochelle elesett, és Richelieu lebontatta a Saint Martin-i fellegvárat.
Aztán a következő király, XIV. Lajos kicsit komolyabban vette a sziget stratégiai fontosságát, és kilátásba helyezett egy esetleges holland támadást, ezért kissé meggenerálozta a sziget védelmi rendszerét. Átépítették a de la prée-i erődöt, amihez még 3 külső erődöt is állítottak, majd 1681-ben úgy döntöttek, hogy visszaállítják a saint martin-i fellegvárat is. ?gy is történt, sikerült létrehozni egy olyan védelmi rendszert, mellyel mind a kikötőt is ellenőrzés alatt lehetett tartani és a várost is meg lehetett védeni.
A fellegvár egyébként ma is látogatható, egyfajta múzeumként üzemel.

És végül egy újabb holland példa. Ha eljutottál idáig, akkor külön gratulálok 🙂
Tehát Naarden, ami egy önálló holland város, úgy 1300 óta. Előbb volt a város, aztán lett fallal és védőárokkal körbevéve.
1350-ben egy polgárháborúban szinte megsemmisült, innen számolják az “új Naarden” megszületését. Jellegzetes alakját is ekkor kapta, és ettől kezdve mint erődítményt tartják számon.

Forrás: itt és itt

by dzsilla | ide: dizájn, képek , urban | 8 komment »
2008. February 5. @ 10:32 am

a hét videója

innen, ahol további érdekes videót is találtok 🙂

egyébként van valakinek tippje, hogy miért nem megy a statgép úgy egy hete kb?

by dzsilla | ide: a hét videója | nokomment »
Káposzta
2008. February 4. @ 2:50 pm

Rég írtam már receptet és többnyire akkor is csak viccből, de mivel most nincs más dolgom, és amúgy is szerettem volna érdekességeket megmutatni itt blogban, ezért most írok egy a káposztának egy szokványos előfordulási formájáról, a paradicsomos káposztáról.
Mielőtt belevágnánk, el kell mondanom, hogy nagyon ideális a káposztát ilyenkor télen (meg amúgy minden évszakban) fogyasztani, mert nagyon magas a C vitamin tartalma, ami ilyenkor jól jöhet influenza ellen, de megőrzi a például fogíny egészségét is. Ezenkívül tartalmaz még egy sor vitamint és ásványi anyagot: K-vitamint, ??-karotint, B1-vitamint, folsavat és E-vitamint, és a benne lévő kalcium mennyiség is jelentős.
Szóval körülbelül elmondható róla, hogy egészséges mint bármely zöldség, szerintem például nyersen fogyasztva is igen ízletes.

A paradicsomos káposzta
Ez az étel a főzelékek közé tartozik, de én nem sorolnám oda mégsem, mert sok sorstársammal egyetemben nem szeretem őket. Sokkal inkább szeretem a székelykáposzta – töltött káposzta vonalba sorolni, melyekből ugyanúgy, mint ebből – kis fantáziával nehéz és fűszeres étel varázsolható. A különbség csak annyi, hogy a paradicsomos káposzta nem savanyú káposztából, hanem friss, ropogós fejeskáposztából készül.
Mégis szem előtt tartva saját és nőtársaim fóbiáját a plussz kilóktól, egy egészséges, közepesen hízlaló változatot osztanék meg veletek.

Hozzávalók:

1 közepes fejeskáposzta
2 konzerv sűrített paradicsom (2x 150 g), vagy ennek megfelelő mennyiségű eltett paradicsomlé
4-5 evőkanál liszt (aki nem akar hízni annak inkább kevesebb)
4-5 evőkanál olaj (erre ugyanaz vonatkozik)
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
cukor ízlés szerint
kömény

bors
(kapor, de azt nem mindenki szereti)

A húsgombóchoz:

Fél kiló darált hús
Kb harmad negyedannyi rizs
1 fej vöröshagyma
1 vagy 2 tojás

bors
majoranna

Először a húsgombócokat készítettem el úgy, hogy az összetevőket jól összekevertem, a hagymát előbb kockára vágva megfonnyasztottam. A húsgombócokat nem érdemes túlfűszerezni, mert amúgy is össze kell főzni majd a káposztával, de azért minimálisan nem árt.
Az összekevert masszából közepes gombócokat gyúrtam és jó sok vízben megfőztem (kb 20-25 perc), annyi vízben ami majd a káposzát is körülbelül ellepi.
Eztán kiszedtem a húsokat és félretettem, a csíkokra vágott káposztát pedig a forrásban levő vízbe raktam. Persze jó sokáig kellett még ezután főzni, mert a káposzta elhűtötte a vizet. 🙂 Érdemes mionél több káposztát belepréselni, mert ha megfő akkor kevesebbnek tűnik majd.
A forrástól számított 10 perc alatt a káposzta megfő.
Közben világos rántást készítettem, 2 liter vízhez kb 6 evőkanál lisztből és olajból csináltam, ettől meglehetősen sűrű lett az eredmény, tehát aki nem akar olyan lenni, mint én, az használjon kevesebbet. A rántással összekevertem a sűrített paradicsomot, csomómentesre kevertem, aztán mindet belekevertem a káposztába, amibe aztán visszaraktam a húsokat, cukrot, fűszereket, a hagymát és a fokhagymákat, amiket a végén kiszedtem belőle. A fűszerezésre nem térnék ki külön, mert szerintem az családonként úgyis változó, és kinek a pap, kinek a papné.
Aki hízni akar, az természetesen rakhat bele ezeken kívül oldalast, és mindenféle zsíros húsokat, otthon például nálunk ez a szokás, de itt pesten reformkonyha van.

Köretet nem mindenki eszik hozzá, mondván úgyis főzelék, de én a tradíciók miatt mégis ajánlanám a krumplis gombócot, mint minden más káposztás egytálételhez.
Saját kép nincs, mert nagyon hamar elfogyott.
Jó étvágyat!

by dzsilla | ide: recept | 7 komment »
2008. February 2. @ 5:50 pm

csak szólnék, hogy a plakátötletet már lenyúlta más.

innen

by dzsilla | ide: dizájn, képek , life | 1 komment »
2008. February 1. @ 4:41 pm

4

by dzsilla | ide: life | 4 komment »