vasalás közben jutott eszembe életem vélhetően első traumája, mely az óvodában ért körülbelül akkor, amikor másodszor jártam a kiscsoportot (ki miből duplázik ugye…) ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem söröskorsó volt a jelem, hanem pöttyöslabda, egészen addig míg nem jött egy új fiú, akinek odaadták az én fiús jelemet, cserébe megkaptam a gyűrűt, mikor nekem már az összes párnahuzatomra pöttyös labda volt hímezve. gyász.