2007. January 27. @ 4:16 pm

vasalás közben jutott eszembe életem vélhetően első traumája, mely az óvodában ért körülbelül akkor, amikor másodszor jártam a kiscsoportot (ki miből duplázik ugye…) ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem söröskorsó volt a jelem, hanem pöttyöslabda, egészen addig míg nem jött egy új fiú, akinek odaadták az én fiús jelemet, cserébe megkaptam a gyűrűt, mikor nekem már az összes párnahuzatomra pöttyös labda volt hímezve. gyász.

by dzsilla | ide: life | 2 komment »
2 komment
2 komment

Ekkora fantáziája volt a zóvónéninek, h nem bírt még egy jelet kitalálni?:|

Mara | 2007. 01. 28. @ 9:33 am

igen. és én szívta meg a legjobban megin. de amúgy a fogas miatt volt, mert oda már fel voltak vésve a jegyek, és anyukám meg hímezhette újra a párnákat…
borzasztó.

dzsilla | 2007. 01. 28. @ 1:51 pm


Kommentelj!
(kell)
(kell)